Beyond the Mountains of Madness - CoC

Végre ismét sikerült összehozni a csapatot és folytathattuk a kalandot, melyet előzőleg a hajónk (S.S.Gabrielle) motorjainak látható ok nélkül bekövetkezett leállásával fejeztünk be. Az izgalmas felvezetés egészen addig tartott, míg Neptun isten egyik követe meg nem jelent a hajón, hogy bírósági idézést hozzon a játékosok karaktereinek és még néhány, velünk utazó NPC-nek. Viszonylag hamar átláttam a szitán, hogy a hajó legényége meg akar tréfálni bennünket és igazam is lett. Egy régi tengerész szokás szerint, akik először utaznak át az Egyenlítő alatt, azoknak bizonyítaniuk kell, hogy méltók a Tengeri Medve címre. No másnap reggel a fedélzeten meg is tartottuk a 'bírósági tárgyalást' mely abból állt, hogy a tengerészek és az Expedíció tapasztalt vezetői idétlen rituálénak vetettek alá bennünket, hasonlóan ahhoz, amit a kopaszokkal csináltak régen a seregben. Közülünk nem mindenki vette könnyedén, én a magam részéről igyekeztem beleélni magam, hadd legyen teljes a móka.

Valószínűleg ezt a bulit használta ki egy szabotőr, akinek ügyködésére egyre több jel mutat. Először a hűtővezetékbe juttatott savval elpárologtatta az összes ammóniát, így a romlandó ételeink mehettek a tengerbe. Hasonló módszerrel rongálták meg az alaptábor áramellátására szolgáló generátort, de hiány találtunk a hegymászáshoz használatos oxigénpalackok között is. A csúcs persze az üzemenyagok mellett talált, már félkész állapotba helyezett dinamitköteg volt. Azt találtuk, ki hogy mivel az illető még nem készült el teljesen a bombával, így csapdát állítunk neki. A csapda megtervezése és pontosítása a következő játék elejére maradt.

Ahhoz képest, hogy előzőleg majdnem két teljes fejezetet átugortunk, most szabályosan belassultunk. Éjszakai váltásokban ellenőrizzük a négy gépelt oldalból álló felszereléslista alapján az összes holminkat rongálás, illetve hiányok után kutatva.

Újságíró-fényképész karakterem majdhogynem közutálatnak örvend a hajón, de ez őt nem nagyon zavarja. Akinek az a mestersége, hogy olyan kérdéseket tesz fel, melyeket mások nem mernek, az ne számítson az emberek szeretetére. Még szerencse, hogy az utálat nem zárja ki a bizalmat.

Halruaa Campaign - FR D&D

Az áruló árnyszövetmágus, Ékkőszemű Xintar irányába folytattuk a nyomozást. Egy kis divinációval megtudtuk, hogy jelenleg a viszonylag közeli Kholtar eliparosodott városában tartózkodik. Mivel ott még egyikünk sem járt, a teleport kizárt, így egy léghajóval vitettük magunkat a Shaar-fennsík legközelebbi településéhez, Rethmarhoz. Szerencsére csapatom vándora, Wahid innen származik, így hamar szereztünk lovat, melyekkel elindulhattunk kelet felé, Földemelte irányába. Az egyik éjszaka megmentettünk egy wemic törzsfőnököt Berent, Krethor fiát az őt üldöző tucatnyi gnolltól. Szépen megköszönte, de már másnap reggel visszatért, hogy a segítségünket kérje az északról fenyegető gnoll hordák ellen. Mivel kérése komoly kitérőt igényelt volna fontos ügyünktől, ráadásul valami nagyon nem stimmelt a meséjével, így visszautasítottuk. Kholtar kéményektől sűrű, hamulepte utcáin a legjobb fogadóban szálltunk meg. Mivel tudjuk, hogy Xintart valószínűleg dambrathi ügynökök is keresik, hamar kiszúrtuk Loviatar papnőit a fogadóban. Közös elhatározással rájuk törtünk, hogy kiszedjük belőlük mit tudnak a rosszéletű mágusról, de sajnos a kikérdezés gyorsan fizikai szintre süllyedt. A rendkívül szűk fogadószobában komoly harci taktika vagy nagyerejű varázslat bevetésére nincs lehetőség, de legalább egy kifordított Csend varázslattal nem verjük fel az egész épületet. Sajnos az öt Loviatar papnő keményebb ellenfélnek bizonyult mint hittük, csapatom egyik tagjáról, Khaliqról az összes szintet leszívták, így meghalt, Helilát pedig a szent fegyverük küldte a másvilágra.

Borzasztó rossz harc közben végetvetni a játéknak, de ez most így történt. A lehetőségek szerint lejegyeztük az aktív varázslatokat, az eltelt körök számát, illetve a taktikai elhelyezkedést.

Egyre inkább úgy fest, hogy csapatom tagjai nem bírnak a növekvő kihívásokkal, ami játékterminusokban annyit jelent, hogy egyre érződik a köztük és a játékosok karakterei között tátongó szintkülönbség.

D.Gábor beindította az Elder Brain oldalt, ahonnan a csapata által készített angol nyelvű d20-as meséket lehet letölteni - a kiválóan kidolgozott City of Webs már fel is került. Van itt fórum is, sőt szívesen vesznek minden vállalkozót, aki a főoldalon vázolt tematika szerint böffentene mesét magából - nem baj ha nem angolul, mert Tomi simán lefordítja.

Star*Drive - ALTERNITY

At last!
Több mint 10 éve vártam már valami sci-fi szerepjátékot. Máté Buck Rogerse óta csak Cyberpunkhoz (ami nem sci-fi hanem cy-fi) és Star Warshoz (ami space fantasy) volt közöm, így nagyon megörültem a mai debütáló Alternity - Star*Drive meséjének. Műfaja mellett, a történet a kedvenc sci-fi szubzsáneremet, a felderítést érintette, és ezáltal azt az őselemi éhemet csillapította, melynek gyökerei a Star Trek klasszikusokban, az Orion űrhajóban és Clarke regényeiben gyökereznek.

Természetesen egy felderítő űrhajó csapatát alkottuk, NPC-k nélkül - ami mesélői oldalról egy első játék esetében különösen kockázatos lépés, de végül kiválóan alakultak dolgok. Gábor alakította a hajónk parancsnokát, Ivanova hadnagynőt, Eszter Mira McCormickot, a skót pilótanőt, Gergő és Dávid pedig egy-egy non-human karakterrel játszottak: az első egy biztonsági megbízott, amolyan ogre-Csubakka keverék, a másik pedig egy hiperaktív hüllő azaz a hajóorvos. Jómagam egy rosszhírű felderítővel léptem működésbe, aki persze szintén ember nő volt. Kiváló mesélői húzásnak bizonyult, hogy a csapatból mindössze a parancsnok és a pilóta álltak a Concorde Társaság alkalmazásában, a többiek mind szerződéses alapon dolgoztak. Ez több-kisebb szerepjátékos lehetőségre adott alkalmat, de még nagyobb hatású szituációk ígéretét is magában hordozza.

Nem tudom a többiek élvezték-e annyira a kalandot mint én, hisz gyakorlatilag adrenalin pörgető események nem történtek, harcra sem került sor, és a gyakori cigiszünetek meglehetősen fragmentálták a mesét. Ha nem számítjuk ide Dávid régi-új Dark Sun-ját, akkor, elmondhatom, hogy új szerepjáték bevezetését ennyire utoljára akkor élveztem, amikor Csíra bedobott egy még kiforratlanul előadott, de akkor teljesen új világot nyitó kalandot, a Cyberpunk 2020-at.

A mai nappal kinyírtam a régi Webnaplót, mától csak ide fogok postolni. Balra a 'Recent Posts' alatt ott van az összes előző bejegyzés, illetve az alatt az 'Archives'-ban minden más májusig visszamenőleg.

Jah, és itt alul tudtok kommentálni.

Tábori jelentés és egyéb történések

Ma nem játszottunk így gondoltam írok az elmúlt két hétről. Holnap lesz egy hete, hogy Dáviddal visszatértünk a tíznapos 14. szegedi szerepjátéktáborból. A rendezvényen látszott, hogy a szervezők mögött több év tapasztalata áll: nem volt semmi fennakadás vagy váratlan nehézség. Rengetegen ismerték egymást korábbról, sőt voltak akik egy évvel ezelőtt abbahagyott kampányukat folytatták itt. Nagyjából velünk egykorban mozgott mindenki, mindössze egy csoport fiatalabb különítmény akadt, ám ők tolták a legkitartóbban az RPG-t. A medence alapvető funkciója és kiváló hűtő-hatása mellett, szociális fórumként is működött: ismeretségek, parti formálódások, tudásbáziscsere, sőt még fóliázott karakterlapú Vampire mese helyszíneként is szolgált. A sorozatos RPG-k mellett volt "csapatépítő" csapatverseny, íjászverseny, paintball, tábortűz, beszélgetés a Beholder kiadó képviselőjével és napi négy étkezés - két kilót fel is szedtem. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam csatlakozni minden érdekesnek tűnő beszélgetéshez, melyek témái a Star Trektől a képregényeken át, egészen a szerepjátékos ismeretek és élmények legmélyéig hatoltak.

Első nap egy D&D mesével indítottunk, hét partitaggal. Ezt követően négy napig a GURPS negyedik kiadását és az ahhoz kiadott Infinity World-öt teszteltük. Ezt követte egy másfélnapos Pedragon Dávid tolmácsolásában, amit végül a Top 3 Pendragon kalandjaim közé soroltam. Egy teljes napot vett igénybe a D&D verseny, melynek pedofil felhangjait és rosszul komponált struktúráját a mi mesélőnk kiváló előadásmódja hatásosan feledtette. Csapatunk második helyezést ért el, jutalmunk az egyik résztvevő saját szerepjátékboltjában levásárolható 3000 forintos utalvány volt, melyet be is váltottam egy Faerűn Szörnyeire.

Három szerepjátékossal jövőbeni közös játékra alkalmas kapcsolatot építettünk ki. Andris az improvizatív mesélő, barátnője Bori a szabálykönyvguru, valamint Krisztián, akivel sajnos nem játszottunk együtt, de Dávidnak és nekem is nagyon szimpatikus volt. Andris addig bújta a Transhuman Space szabálykönyvet, míg végül egészségesen be is gyulladt neki, Bori jelentése szerint kedden már meg is vette magának. Krisztiántól kölcsönkaptam a Mutants and Masterminds című d20-as szuperhős szerepjátékot, melyet azóta a birtokomban lévő Heroes Unlimiteddel méricskélgetek össze. Ő maga az All Flesh Must Be Eaten című nyalánkságom iránt mutat érdeklődést.