The Amazing Escape of Lieutenant Kolon - STAR WARS

Tavaly októberi játékunk után Gábor végre ismét Star Wars mesélésre adta a fejét, ezúttal a teljes partinak:

Aril - sullusti pilóta (Máté)
Jaganar - klatooni katona (Dávid)
Rado - ember felkelő (Zsolt)
Lomina Pace - ember hajótolvaj, Rado felesége (Jómagam)

A legutóbbi kalandunk óta eltelt néhány napban Rado (felső kép) visszatért a továbbképzésből ám kellemes légyottunkat a felkelés cseprő-apró ügyei szakították meg. Tudomásunkra jutott, hogy a Birodalom lecsapott a Yavin 4-en található állomásunkra, leszálló csapatszállító hajóikkal békés tüntetőket zúztak agyon a Ghormanon és még sorolhatnám. Fenyegető fellépésük egyik folyamodványa lehet, hogy bázisunknak megszakadt a kapcsolata az Argonnar harmadik holdján található megfigyelőállomással, ráadásul a hozzájuk küldött mentőhajónk is szőrén-szálán eltűnt. Paracsnokunk kriptikus eligazást tartott (még azt sem árulta el, hogy az állomás milyen természetű megfigyelést végzett) majd ránk bízta az ügy kivizsgálását.

A Szövetségtől kapott űrhajónkkal Aril (Máté) ötlete alapján először egy megtévesztő hiperugrásba kezdtünk, ami mint kiderült hasznos is volt: karakterem ugyanis egy aktív nyomkövetőre bukkant a szerszámosládában. Ettől egy másik hamis ponton megszabadultunk, majd kódolt jelentést küldtem felfedezésünkről a parancsnokunknak.

A célrendszer előtt azonban hipertéraknákba botlottunk, melyek gigantikus láncba rendezve védték a rendszer határát. Áthaladni rajtuk egyenlő lett volna az öngyilkossággal, így Radoval szkafandert öltöttünk és kint nekiláttunk hatástalanítani az egyik központi egységet. Ennek oroszlánrésze rám hárult volna, ám karakterem egyszerűen nem bírt a kihívással. Többszöri próbálkozás után csak egyre ingerültebb lett majd végül eltört a mécses. Játéktechnikailag ez úgy nézett ki, hogy nagyjából 10-15 próbálkozás során egyszer sem sikerült 5 feletti értéket produkálnom a 20 oldalú dobótesttel.

Rado végül megoldotta a problémát és beléphettünk a rendszerbe. Az Argonnar szeles, homokfútta holdján ráakadtunk a földalatti állomás felszíni egységére, mely körül planetáris bombázás jeleit fedeztük fel. Az objektum átkutatása során nem találtunk életben senkit, látszólag a teljes személyzetet lemészárolták, az összes kutatási anyagukat elvitték. Már éppen távozni készültünk, amikor felfedeztünk egy még aktív terminált, melyen koordinták mutattak egy pontra a bázis viszonylagos közelségében. A holttesteket kihordtuk a felszínre, hogy a pusztító szél idővel eltűntesse nyomaikat.

A koordinátákon egy korábban álcázott, most már üres indítósilót találtunk. Az adatok szerint nemrég feltöltöttek itt egy hajót, de éppen csak annyi energiával, mely arra sem lenne elég, hogy elhagyják a rendszert. Felszálltunk hát és a vészfrekvencián elkezdtem sugározni. Nehezen, de végül felfedeztük, hogy válaszokat küldenek nekünk az Argonnarról. Bemértük a pozíciót, ám a tengerparton csak az összetört űrhajóra és egyik halott technikusra bukkantunk. A nyomok alapján a sivatagos terület mögött húzódó hegyek felé indultunk, útközben még egy, részben elfogyasztott hullát találtunk. A sziklák között, a hegyoldalban felfedeztünk egy barlangot, mely kiváló rejtekhelyül szolgálhatott az űrhajótörötteknek - helyettük azonban egy rasnya szörnyet zavartunk fel. Hajszál híján elmenekültünk előle, majd folytattuk a keresést a korábbi vektorok mentén. Napnyugtakor végre rájuk találtunk, táborukat azonban éppen egy sarlacc támadta meg, a csápokat lődözve a bestia szájából mentettük ki őket.

Kolon hadnagy elmesélte csodával határos szökésük történetét az Argonnar III-ról, majd a maradék túlélőkkel a fedélzeten visszatértünk anyaállomásunkra. Parancsnokunk elégedettnek bizonyult teljesítményünkkel így rögvest új megbízást adott: hozzuk el Jan Ors (alsó kép) oktatót a Caridán található Birodalmi Akadémiáról.

Bár Gábornak több írott oldal is forgott a kezében, jórészt improvizált mesét hallottunk: az Argonnar bolygó először más nevet viselt, majd Eberron karakterem neve (Delta Tastír) is rövid tisztelgésben részesült, mint a mentőhajó hívójele. Kézifegyveres harcra egyáltalán nem került sor (mindössze hajónk fedélzeti fegyverével adtunk le néhány lövést a sarlaccra), szerepjátékos gesztenyét azonban mindenkinek sikerült kikaparnia.

MÁS: Zsolt beindította első szám elsőszemélyben írt blogját, melyet a karakterei szemszögéből fog vezetni - mesélése esetén természetesen narratív stílusban. Olvasgassátok és bíztassátok, hogy ne hagyja abba.